Szupernóva:
Minden nagyobb csillag élete katasztrófával ér véget. A szupernóva nem más, mint egy robbanócsillag. Több ezer naptömegű csillagok esetén szokott létrejönni. Amikor a csillag elfogyasztotta a tüzelőanyagát, a hidrogént, megszűnik a belülről kifelé áramlő sugárzás, ami a csillagot egyensúéyban tartotta. Élete végén egy másodpercnél is kevesebb idő alatt összeomlik és eközben egy robbanásszerű esemény játszódik le, a csillag anyaga pedig az űrbe távozik. Ezzel együtt hatalmas mennyiségű energia szabadul fel, ami a csillag külső gázburkát vakító fényjelenség kíséretében szétszórja a világegyetembe. Egy ilyen robbanás során a csillag egy kis időre olyan fényes lesz, hogy a Fölön a nappali égbolton is láthatóvá válik. A csillag helyén egy neutroncsillag marad, amit egy fényesen világító gázburok vesz körül.
Két típusa van:
Neutroncsillag:
Szupernóvák maradványa, jellemzője, hogy az őt alkotó anyag rendkívül sűrű. (1 grammnyi anyag a Földön sok száz tonnát nyomna)
Mivel a Tejútrendszerben az óriáscsillag elég ritkák, ezért igen kevés szupernóvát sikerült eddig megpillantani. Átlagosan 300 évente lehet megfigyelni. A Tejútrendszer utolsó szupernóváját Johannes Kepler német csillagász fogyelte meg 1604-ben.
A modern távcsövek segítségével más galaxisokban is sikerült szupernóvákat megpillantani. 1987-ben felfedeztek egy szupernóvát a szomszédos, 165000 fényévnyire levő galaxisban, a Nagy Magellán Felhőben. 1997-ben a Hubble űrtvávcső azonosított egy szupernóvát. A későbbi kutatásokkor kiderült, hogy 11,3 milliárd évvel ezelőtt robbant fel, így ez a legtávolabbi szupernóva, amit ismerünk.
A Meteor 2002/3. számában megjelent cikk internetes változata
Mivel a szupernóvák viszonylag ritkák (egy, a Tejútrendszerünkhöz hasonló galaxisban átlagosan 50 évenként lángol fel egy, bár például a csillagvihar-galaxisokban ez sokkal gyakoribb is lehet), ezért egyszerre számos galaxis megfigyelésére van szükség a megfelelő nagyságú mintavételhez.
A 20. század végétől kezdve megnőtt az automatizált keresőprogramok jelentőssége, számítógéppel vezérelt távcsövekre szerelt CCD-kamerák képeit erre a célra megírt szoftverekkel hasonlítják össze. Amatőrök is dolgoznak hasonló módszerekkel, de profi csillagászok is üzemeltetnek ilyen rendszereket, ilyen például a Katzman Automatic Imaging Telescope. A szupernóvák időben történő felfedezését segíti az Supernova Early Warning System (SNEWS) rendszer, mely a szupernóvák felől érkező neutrínók észlelésére koncentrál: a neutrínók a csillagok magjának összeroppanásakor indulnak útjukra, jóval azelőtt, hogy a csillag szupernóvaként felfényesedne, így előbb is érkeznek a Földre, emellett a csillagközi anyag sem nyeli el őket.
A szupernóva-robbanás maradványát egy kompakt objektum és egy anyagból álló, gyorsan táguló hullámfront képezi. Ez az anyagfelhő a megközelítően két évszázadig tartó tágulás alatt a csillagközi teret "kisöpri", majd a következő 10 000 év folyamán adiabatikus tágulás során lassan lehűl és anyaga keveredik a csillagközi anyagokkal.[12] Az Ősrobbanásban keletkezett a hidrogén, hélium és a lítium, míg az ennél nehezebb elemeket csillagok és szupernóvák hozzák létre.
hu.wikipedia.org
Az oldalt készitette: a MáTéML csapata a A Kecskemét Főiskola GAMF Karának weblap-készítő versenye (2009) megbízásából. Minden jog fenntartva!
